Sorozatomban egyik központi eleme a fény. A fényeket különböző hétköznapi szituációkba
helyeztem. Azonban ezekből a helyzetekből a fény állandósága kizökkent,
és egy szürreális helyzetet teremt, ami bizonytalanságot kelt. Nem igazán vannak
szavak, csak felismerések, rácsodálkozások. Ezeken az emberközeli, mégis idegen
terekben el tudjuk mondani, hogy mi van a képen, de hogy mi történik tulajdonképpen,
az már nem annyira nyilvánvaló. A fény mint szakrális szimbólum jelenik meg a
képeken és ezzel való kapcsolatomat vizsgáltam.
A fény alakzatokat úgy készítettem, hogy egy zseblámpát lógattam le különböző
helyekről, és ennek a meglendítésével a lámpa különböző struktúrákat alkotott. A
minta aszerint változik, hogy milyen hosszú a zsinór, hogy a felfüggesztés men-
nyire merev vagy rugalmas, illetve, hogy hogyan lendítem meg a lámpát. Azonban
a mozgás minden esetben a szakrális geometria különböző formáit alkotta meg a
fizika törvényei mentén.

One of the central elements in my series is light. I put the lights in different daily life situations. However, from these situations, the constancy of light is shocked and creates a surreal situation that creates uncertainty. There aren't really words, only recognitions, surprises. In these near-human, yet foreign spaces, we can tell what’s in the picture, but what’s actually happening is no longer so obvious. Light appears as a sacred symbol pictures and examined my relationship with it. I made the light shapes by hanging a flashlight from different places, and by swinging it, the lamp formed different structures. The pattern varies depending on how long the cord is, how rigid or flexible the suspension is, and how I swing the lamp. However, motion in each case formed different forms of sacred geometry along the laws of physics.